A csörögi könyvtár kinálatából:
Legdrágább Nyájas Olvasó! Kalandozzunk ezúttal a borús Anglia helyett korunk napsütötte Los Angelesébe! Miután jó pár kapcsolata befellegzik, Penny Popplestone vegyészmérnök megesküszik, hogy nem foglalkozik többé a férfiakkal, amíg ki nem deríti, miért csalják meg folyton. Ám az elhatározása meginog, amikor a kedvenc kávézójában a titokzatos és ellenállhatatlan vonzerővel rendelkező barista hirtelen barátkozni kezd vele. Penny igyekszik plátói szinten tartani a kapcsolatot, ám amikor Caleb megcsókolja, rájön, hogy vegyész létére ilyen elemi kémiával mindeddig nem találkozott. Belefáradva a ,,jó kislány" szerepbe, Penny félreteszi az óvatosságát, és kötöttségek nélküli kalandba kezd Szexi Baristával. Egyébként sincs más közös bennük, csak a forró fizikai vonzalom, úgyhogy mit veszíthet? Talán csak a szívét... Nix tempója tökéletes, a karakterei pedig szeretetre méltók, akik a szórakoztatás mellett mélységet adnak a történetnek. A főszereplő Penny inspiráló és üdítő jelenség. - Publishers Weekly
Jamamoto Jukihisza - Egy kis tokiói virágboltban
Ebben a barátságos és inspiráló közegben Kikuko elkezdi figyelni és szavak nélkül is érteni azokat az érzéseket, amelyek a boltba látogató vagy virágot rendelő vásárlókat mozgatják. Minden csokorban ott lapul az a szépség, az az öröm, amely a legnehezebb pillanatokban is képes vigaszt nyújtani, begyógyítani a lélek sebeit. A méltóságot szimbolizáló kecses magnóliától a reményteljes napraforgón át a krizantém őszies, bölcs szépségéig minden fejezetben egy-egy újabb leheletfinom, a virágok titokzatos és illékony üzeneteivel átszőtt történet tárul fel előttünk.
Kikuko lassan maga is a gyógyulás útjára lép, újra felfedezi a saját álmait és azokat az apró örömöket, amelyek széppé, tartalmassá tehetik az életet.
Az Egy kis tokiói virágbolt egy lefegyverzően bájos, szívhez szóló regény, amely a lélek tisztaságát, a vigaszt, a szelídséget, a virágok és a bennük örömöt lelő emberek csendes erejét ünnepli.
,,Semmiért sem kell - úgy érzem - bocsánatot kérnem. Mert ez van."
Náray Tamás eddigi legőszintébb és legszemélyesebb könyvének nemes egyszerűséggel saját létezése a tárgya. Önmaga elől nincs mit lepleznie; nincs, akinek vagy akiért szépítsen, maszatoljon. Az Anyám szerint és az Apám szerint című nagy sikerű kötetek után most levonja a saját tanulságait. Az életéből, a munkásságából, a származásából és a neveltetéséből, az őt övező szeretetből és figyelemből, de nem kevésbé az őt ért bántásokból és figyelmetlenségekből. A létezés felületességéből. Viharoktól a megnyugvásig - fenntartva a belenyugvás képtelenségét. Zárójelbe téve sikert, megítélést, érzelmeket és értékeket, ihletet és stúdiumokat, hazát és önkéntes száműzetést - a legszemélyesebb dolgok sűrű sötétjéből indulva az általános igazságok derengése felé.
És amikor háborog és bánt, azt is mindig érted, sohasem ellened teszi.
Kicsimackó nehezen ébred, fáj a feje, kapar a torka, hol fázik, hol melege van. Mackómama mézes teával, finom keksszel kényezteti, naphosszat mesél a kis betegnek. Sajnos még a doktor nénihez is el kell menni, és be kell venni a szirupot! A legnehezebb mégis az, hogy Kicsimackónak napokig az ágyban kell feküdnie, és nem játszhat a barátaival.
Szerencsére a nagymama is átjön varázsfürdőt készíteni, Mackópapával is nagyot bújócskáznak és viháncolnak, és Málnamacinak is meg lehet mutatni, hogy hogyan kell ügyesen orvososat játszani - míg végre újra mehet Kicsimackó óvodába